Búcsúzunk

Búcsúzunk

Amikor az első napon iskolába léptem,
öltözködni, cipőt fűzni Ő segített nékem.
Ő tanított betűt írni, s elolvasni őket.
Elültettünk néhány magot, s lestük, amint nőnek.
Így nőttünk fel mi is szépen, mint kicsinyke hajtás,
s így lett a sok idegenből jó barát, és pajtás.
Napról-napra táplált minket mosollyal, tudással.
Megtanított arra is, hogy törődjünk egymással.
Lerakta az alapokat, erős legyen várunk.
Építgessük egyre följebb, s a tudásra vágyjunk.
Hisz az élet viharában  az a vár áll legtovább,
amelyiknek jó stabilra építették alapját.
Bölcs szavai elkísérnek, bármerre is járunk.
Szomorúan  búcsúzunk most : az iskola dolgozói, diákjai és a fenntartó Bólyi Német Önkormányzat.